Megszakad a szívem

(Zene: Kecskés Tibor Szöveg: Kecskés Tibor)

Mint egy szégyenlős kisgyerek, ki egy árva szót sem szól,

Tétlenül néztelek az első éjszakán.

Olyan közelnek tűnt, és te mégis olyan távol voltál,

Nem mondtam semmit, féltem, hogy elrontom talán.

De én most már nem bírom,

Így hát nem titkolom tovább,

Hogyha nem mondhatom senkinek,

Most tudja meg a világ!

Megszakad az őrült szívem érted,

Mert belehalok, úgy szeretlek téged,

S ha te is ugyanúgy érzed, az már a boldogság.

Tudják meg a Földön és az égen,

Hogy ez az, amit titkolok már régen,

És nem szégyellem, mert ez az igazság.

Tudom, a legjobb volna téged tényleg elfelejteni.

Ami nekem a végzetem, neked játék talán.

Számat minden egyes el nem csókolt csókod égeti,

Félek, ha nem mondom el, túl késő lesz már.

De én most már nem bírom,

Így hát nem titkolom tovább,

Hogyha nem mondhatom senkinek,

Most tudja meg a világ!

Megszakad az őrült szívem érted,

Mert belehalok, úgy szeretlek téged,

S ha te is ugyanúgy érzed, az már a boldogság.

Tudják meg a Földön és az égen,

Ez az, amit titkolok már régen,

És nem szégyellem, mert ez az igazság.

Mert én most már nem bírom,

Így hát nem titkolom tovább,

Hogyha nem mondhatom senkinek,

Most tudja meg a világ!

Azt hogy én megszakadnék érted,

Mert belehalok, úgy szeretlek téged,

S ha te is ugyanúgy érzed, az már a boldogság.

Tudják az égen, hogy ez az,

Amit titkolok már régen,

És nem szégyellem, mert ez az igazság.

És nem szégyellem, mert ez az igazság.