Ha megtehetném

(Zene: Csorba Attila Szöveg: Kecskés Tibor)

Egy titokban lopott csókodnál nincs is édesebb.

Várnak ránk, és mégis jó most elbújni veled.

Mért, mondd, mért van még egy másik életünk?

Mért, mondd, mért tiltják meg, hogy együtt legyünk?

Tudjuk azt, hogy vétkezünk, és mégis itt vagyunk.

Annyi mindent mondhatnánk, és mégis hallgatunk.

Tudom, megfogadtuk, hogy többé nem lehet,

De kell csak még egy percnyi tiltott élvezet.

És ha megtehetném még egyszer, hát megtenném,

Mert karjaidba bújva újra érezném,

Több már, soha nem is kell talán,

Ha a kezed körbezár,

A bolond szívem csak téged kíván.

És ha megtehetném, még egyszer hát megtenném,

Csak hazudj még, és én is újra elhinném,

Hogy vársz, soha nem lesz búcsúzás,

Holnap újra rám találsz,

Csak mondd nekem, hogy örökre a két karodba zársz.

Titokban kell, lássalak, ez így meddig mehet?

Ez a gondolat itt legbelül úgy nyomja lelkemet.

Mondd, mért van, hogy neked ennyi is elég?

Mondd, amit én szeretnék, te mért nem szeretnéd?

De ha megtörtént, hát megtörtént, és tisztán kell, hogy lásd,

Felébredtünk, és az álmunk ébren sem lett más.

Azt, mi eddig történt, mégsem szégyellem,

Csak fáj, de nem bántam meg tényleg semmit sem!

És ha megtehetném még egyszer, hát megtenném,

Mert karjaidba bújva újra érezném,

Több már, soha nem is kell talán,

Ha a kezed körbezár,

A bolond szívem csak téged kíván.

És ha megtehetném, még egyszer hát megtenném,

Csak hazudj még, és én is újra elhinném,

Hogy vársz, soha nem lesz búcsúzás,

Holnap újra rám találsz,

Csak mondd nekem, hogy örökre a két karodba zársz.

Ó, hidd el, ha megtehetném még egyszer, hát megtenném,

Mert karjaidba bújva újra érezném

Több már, soha nem is kell talán,

Ha a kezed körbezár,

A bolond szívem csak téged kíván.

És ha megtehetném, még egyszer hát megtenném,

Csak hazudj még, és én is újra elhinném,

Hogy vársz, soha nem lesz búcsúzás,

Holnap újra rám találsz,

Csak mondd nekem, hogy örökre a két karodba zársz.