Szól a dal

(Zene: Kecskés Tibor Szöveg: Kecskés Tibor)

Hazafelé tartok, oly hűvös most ez az éj,

Pedig arcomba vág a forró nyári szél.

Sok ezernyi dallam már régóta bennem él,

Láthatatlan hangszeren most is nekem zenél.

És mégis így akarta az ég,

Hogy most már énekelhetem én,

Ami szívemből jött mostantól a tiéd.

Hát szól a dal, nincs semmi baj,

Csak énekelj, és ne foglalkozz semmivel!

Nincs más, te meg én, a szívűnk összeér,

És úgy zenél, míg véget nem ér.

Hát szól a dal, nincs semmi baj,

Csak énekelj, és ne foglalkozz semmivel!

Nincs más, te meg én, a szívűnk összeér,

És úgy zenél, míg véget nem ér.

Milliónyi érzés úgy feszít, és néha fáj,

Mint egy hamis félhang egy régi zongorán.

Szívem szerint mindet egy dalba önteném,

És örökké azt játszanám a billentyűkön én.

És mégis így akarta az ég,

Hogy most már énekelhetem én,

Ami szívemből jött mostantól a tiéd.

Hát szól a dal, nincs semmi baj,

Csak énekelj, és ne foglalkozz semmivel!

Nincs más, te meg én, a szívűnk összeér,

És úgy zenél, míg véget nem ér.

Hát szól a dal, nincs semmi baj,

Csak énekelj, és ne foglalkozz semmivel!

Nincs más, te meg én, a szívűnk összeér,

És úgy zenél, míg véget nem ér…