Csak megyek…

(Zene: Jevgenyíj Krivickij Szöveg: Kecskés Tibor)

Nem számít, hogy mit gondol más,

Ez nálam csak így szokás,

A saját utamat járom.

Nem parancsolhat nekem senki más,

És hogy jónak láss,

Nincsen szükségem rá.

Csak ameddig kedvem tartja, addig maradok,

Nekem aztán mondhatsz bármit, ha úgysem akarom.

Egy ideje hátra sem nézek, csak a mának élek már,

Nem érdekel mi vár.

Mostantól én csak megyek, ahogy visz a kósza szél,

Élek úgy, mint, aki sohase fél.

Hagyom, vigyen, és ha téves útra tér,

Nem számít, tudom, hogy egyszer úgyis hazaér.

Nem változom sohase tán,

De ha nekem csak ennyi jár,

Én boldogan éltem.

Mit másképp tennék, azért már úgyse kár,

És így vissza már

Engem semmi sem tart.

Csak ameddig kedvem tartja, addig maradok,

Nekem aztán mondhatsz bármit, ha úgysem akarom.

Egy ideje hátra sem nézek, csak a mának élek már,

Nem érdekel mi vár.

Mostantól én csak megyek, ahogy visz a kósza szél,

Élek úgy, mint, aki sohase fél.

Hagyom, vigyen, és ha téves útra tér,

Nem számít, tudom, hogy egyszer úgyis hazaér.

Elvisz majd a kósza szél, s ahol partot ér,

Ott nem lesz baj, nem nyugszom majd,

Mert szívem végre hazaér.

Én csak megyek, ahogy visz a kószaszél

Élek úgy, mint, aki sohase fél.

Hagyom, vigyen, és ha téves útra tér,

Nem számít, tudom hogy egyszer úgyis hazaér.