A legszebb vallomás

(Zene: Kecskés Tibor Szöveg: Kecskés Tibor)

Mennyi el nem mondott szó, mi arra vár,

Hogy kimondjam, már százszor kezdtem el talán.

Millió féltve őrzött érzés

Szomorú szívem legmélyén hever,

Mert sosem mondtam el, hogy

Te vagy, aki kell, rád vágyom.

Te vagy, aki kell, minden áron.

Szorosan ölelj, hogy fájjon úgy, mint semmi más.

Csak te vagy az életem-halálom,

Kiért néha könnyezem, belátom,

De ez az, ami tán a legszebb vallomás.

Mennyi dal és mennyi féltett gondolat,

Nem maradt csak széttépett papírdarab.

De titkom megőrzöm minden áron,

Még legalább nem jön majd egy apró jel,

Hogy bártan mondjam el, hogy

Te vagy, aki kell, rád vágyom.

Te vagy, aki kell minden áron.

Szorosan ölelj, hogy fájjon úgy, mint semmi más.

Csak te vagy az életem-halálom,

Kiért néha könnyezem, belátom,

De ez az, ami tán a legszebb vallomás.

Ezen túl én vigyázok rád.

A karjaidban töltök minden éjszakát,

És mostantól, ha úgy kell,

Ha akarod, ezerszer mondom el, hogy

Te vagy, aki kell, rád vágyom.

Te vagy, aki kell minden áron.

Úgy ölelj, mint eddig senki mást.

Csak te vagy az életem-halálom,

Kiért néha könnyezem, belátom,

De ez az, ami tán a legszebb vallomás.

Te vagy, aki kell, rád vágyom.

Te vagy, aki kell minden áron.

Szorosan ölelj, hogy fájjon úgy, mint semmi más.

Csak te vagy az életem-halálom,

Kiért néha könnyezem, belátom,

De ez az, ami tán a legszebb vallomás.

Csak te vagy az életem-halálom,

Kiért néha könnyezem, belátom

De ez az, ami tán a legszebb vallomás.