Nem hagyom magam

(Zene: Jevgenyij Krivickij Szöveg: Kecskés Tibor)

Eddig bírtam csak, valami elpattant.

Ez így, érzem, hogy nem megy már.

Belülről szétszaggat, de most már

Nem hallgat tovább, ami régóta bennem vár.

Szállnék már végre a széllel,

Olyan végtelen szabadon, mint a madár.

Nem is kell mondani kétszer,

Hogy induljak már.

Nem hagyom magam ezek után,

Innen már szívem igazán szabadon száll.

Nem hagyom magam, ez a szabály,

Ami volt csak a múlt, engem új élet vár.

Őrült emlékek már vissza sem nézek,

Minden végleg a múlté már.

Eltűnt érzések érzem, hogy széttépnek,

Valahogy most minden a fejére állt.

Szállnék már végre a széllel,

Olyan végtelen szabadon, mint a madár.

Nem is kell mondanod kétszer,

Hogy induljak már.

Nem hagyom magam ezek után,

Innen már szívem igazán szabadon száll.

Nem hagyom magam, ez a szabály,

Ami volt csak a múlt, engem új élet vár.

Nem hagyom magam ezek után,

Innen már szívem igazán szabadon száll.

Nem hagyom magam, ez a szabály,

Ami volt csak a múlt, engem új élet vár.

Az életem csak egy tévedés,

Csak egy álom volt, ami eddig tartott.

De mostantól ez már túl kevés,

Jött az ébredés, s mindent másképp látok már.

Szállnék már végre a széllel,

Olyan végtelen szabadon, mint a madár.

Nem is kell mondani kétszer,

Mert én már nem adom, nem adom fel tényleg.

Már nem hagyom magam.

Nem, nem hagyom már,

Új élet vár.

Nem hagyom magam ezek után,

Innen már szívem igazán szabadon száll.

Nem hagyom magam, ez a szabály,

Ami volt csak a múlt, engem új élet vár.

Nem hagyom magam.