Ez a dallam rám talált,

S üti bennem már egy kéz a zongorát,

És érzem,

Ahogy dallá összeáll

Az a pillanat, mely órák óta már

Csak helyben áll.

Nézlek téged,

És újra élek.

De hangok nélkül, mondd, hogy mondanám?

Akarom, hogy tisztán halld,

Neked ír a vágy most dalt

A zongorán.

Megyek a szívem után,

Nem számít az irány

Követem, bárhova száll

Mert érzem, hazatalál.

Csak a szívem után

Mert hallom, szól hozzám

Millió dobbanás

Hogy nem kell többé más.

Olyan hosszú volt az út,

Amin elkísért a bánat és a múlt,

De vége.

Megint hallom, hogy zenél,

Ezer érzelem, mely mélyen bennem él,

És táncra kél.

Nézlek téged,

És újra élek.

De hangok nélkül, mondd, hogy mondanám?

Akarom, hogy tisztán halld,

Neked ír a vágy most dalt

A zongorán.

Megyek a szívem után,

Nem számít az irány

Követem, bárhova száll

Mert érzem, hazatalál.

Csak a szívem után

Mert hallom, szól hozzám

Millió dobbanás

Hogy nem kell többé más.

Mentem szabadon mindig a szívem után

De olyan gyönyörű érzést még nem éltem át talán

Mint mikor féltve, szemed fénye nevet rám!

Megyek a szívem után,

Nem számít az irány

Követem, bárhova száll

Mert érzem, hazatalál.

Csak a szívem után

Mert hallom, szól hozzám

Millió dobbanás

Hogy nem kell többé más.

Csak a szívem után,

Nem számít az irány

Követem, bárhova száll

Mert érzem, hazatalál.

Csak a szívem után

Mert hallom, szól hozzám

Millió dobbanás

Hogy nem kell többé más.