Ne ébressz fel

(Zene: Kecskés Tibor Szöveg: Orbán Tamás)

Megáll,

Megáll az óra, nézd!

S van bár rég egy másik életünk,

Mi mégis együtt tévedünk el már.

Mióta bennem élsz,

Minden tiltott, titkos pillanat

Az élet lett az ég alatt.

Csak bánt,

Mikor a Hold együtt lát,

Hogy más is vár rád,

S a hajnal fénye hozzá visszaránt!

Ne ébressz fel, ha jön az idő, és menned kell,

Had álmodjam még, hogy soha se lesz már több reggel,

S a tűz mindig ég, és végtelen a perc,

Ha féltve átölelsz, nem élném túl a búcsút még egyszer,

Ne ébressz fel.

Van úgy,

Van úgy, hogy menni kell.

De ebben rég nincs semmi értelem.

Csak rólad szól az életem!

Ne szólj!

Csak lágyan úgy ölelj,

Hogy közben álmom mélyén higgyem el,

Hogy ébredéskor itt leszel.

Mert bánt, mikor a Hold együtt lát,

Hogy más is vár rád,

S a hajnal fénye hozzá visszaránt!

Ne ébressz fel, ha jön az idő, és menned kell,

Had álmodjam még, hogy soha se lesz már több reggel,

S a tűz mindig ég, és végtelen a perc,

Ha féltve átölelsz, nem élném túl a búcsút még egyszer,

Ne ébressz fel.

Mert bánt, mikor a Hold együtt lát,

Hogy más is vár rád,

S a hajnal fénye hozzá visszaránt!

Ne ébressz fel, ha jön az idő, és menned kell,

Had álmodjam még, hogy soha se lesz már több reggel,

S a tűz mindig ég, és végtelen a perc,

Ha féltve átölelsz, nem élném túl a búcsút még egyszer,

Ne ébressz fel, ha jön az idő, és menned kell,

Had álmodjam még, hogy soha se lesz már több reggel,

S a tűz mindig ég, és végtelen a perc,

Ha féltve átölelsz, nem élném túl a búcsút…

Ne ébressz fel!

Ha jön az idő, és menned kell…

Féltve átölelsz…

Kérlek, ne ébressz fel!