Belehalok

(Zene: Kecskés Tibor Szöveg: Kecskés Tibor)

Én nem hiszem, hogy sorstalan az életem,

Csak nem tudtam, hogy ez lesz majd a végzetem.

De érzem már, hogy legbelül a szívem mindig téged várt.

Az élet néha annyi minden újat rejt,

És nem tudhatod, mit hoz majd egy újabb perc.

Egy pillantás elég hozzá, s lángra lobban minden vágy.

Félek, hogy messze mentünk rég,

De úgysem tehetnénk már semmit,

Hiszen ég bennünk a vágy,

Hát kérlek szépen, ne kínozz tovább!

Érzem, belehalok, ha még egy percet várnom kell,

Belehalok, már nem bírom tovább.

A türelem elfogyott, úgy kell, hogy végre hozzám érj,

Vagy nem élem túl, félek, segíts, kérlek!

Érzem, belehalok, ha még egy percet várnom kell,

Belehalok, már nem bírom tovább.

Ha te vagy az álom, én inkább már nem ébrednék fel.

Csak jönne már az éjjel, nem engednélek többé el.

Miért van az, hogy szívem mindent elvisel?

Ha megtehetném, cserélnék most bárkivel.

Hát miért jó így, ha nem vagy velem, minden egyes perc csak kín.

Minden pillanat oly gyorsan elszalad,

Ha veled vagyok, elfelejtek másokat,

De így van jól, már minden egyes gondolat csak rólad szól.

Félek, hogy messze mentünk rég,

De úgysem tehetnénk már semmit,

Hiszen ég bennünk a vágy,

Hát kérlek szépen, ne kínozz tovább!

Érzem, belehalok, ha még egy percet várnom kell,

Belehalok, már nem bírom tovább.

A türelem elfogyott, úgy kell, hogy végre hozzám érj,

Vagy nem élem túl, félek, segíts, kérlek!

Érzem, belehalok, ha még egy percet várnom kell,

Belehalok, már nem bírom tovább.

Ha te vagy az álom, én inkább már nem ébrednék fel.

Csak jönne már az éjjel, nem engednélek többé el.