Egyszer minden véget ér

(Zene: Kecskés Tibor Szöveg: Kecskés Tibor)

Van az úgy, hogy sírni volna jó, de a könnyem mégsem látható.

Van az úgy, hogy félek ennyi volt,

Minden összeomlik, mint egy vár és nem bírom már!

Néha van, hogy túl hossz az út, s elfelejted honnan is indult.

S néha van, hogy menned kell tovább,

Búcsúzol még akkor is, ha fáj, de nem maradhatsz már!

Én mondanám, hogy szép az élet,

De sajnos senkit nem kímél meg

S mi elmúlt, soha nem jön vissza már!

Egyszer minden véget ér, még ha akkor is, ha nem szeretném.

Túl nehéz, de én mégis százszor újra kezdeném, ha kell,

Hisz megérte minden perc.

Egyszer minden véget ér, de kell, hogy legyen még egy esély.

Érzem én, hogy nem járhatok még az út végén, talán, ha újra játszhatnám,

Annyi minden várhatna még rám!

Mért van az, hogy néha túl nehéz, bármit teszel, minden túl kevés?

S mért van az, hogy senki sem segít,

Hogy ha éppen szükség lenne rá, mintha nem hallaná!

Miért van, hogy egyszer véget ér, minden, amit annyira szerettél?

És miért van az, hogy mindig azt hiszed,

Hogy rosszabb nem történhet már, és mégis csak jár?

Én mondanám, hogy szép az élet,

De sajnos senkit nem kímél meg

S mi elmúlt, soha nem jön vissza már!

Egyszer minden véget ér, még ha akkor is, ha nem szeretném.

Túl nehéz, de én mégis százszor újra kezdeném, ha kell,

Hisz megérte minden perc.

Egyszer minden véget ér, de kell, hogy legyen még egy esély.

Érzem én, hogy nem járhatok még az út végén, talán, ha újra játszhatnám,

Annyi minden várhatna még rám!

És ha választhatnék, hát semmi sincs még,

Amit megbánhatnék, vagy másképp tennék.

És ha indulnom kell, hát úgy mennék el,

Hogy tudom, nem rontottam el.

Hogy azt, ami volt, így hozta a sors

S még hosszú az út.

Egyszer minden véget ér, még ha akkor is, ha nem szeretném.

Túl nehéz, de én mégis százszor újra kezdeném, ha kell,

Hisz megérte minden perc.

Egyszer minden véget ér, de kell, hogy legyen még egy esély.

Érzem én, hogy nem járhatok még az út végén, talán, ha újra játszhatnám,

Annyi minden várhatna még rám!